Petrezselyem sziget

Körülmények

Minthogy az ember általában egy klotyón ülve értesül róla, a "körülmények" értelmezését ki kell terjeszteni némiképp. Képzeljük el mondjuk, mint körülmény, hogy egy búrás soproni wellness-szálló luxuslakosztályában luxusol és wellnessel az ember lánya a szerelmetes férjével, (kicsi gyermek közben a nagyanyónál élvezi, hogy mindent szabad), és akkor bepozitívosodik a terhességi teszt. De annyira, hogy hamarabb lesz pozitív, mint ahogy az ellenőrző csík megjelenik.

???

Mostanában többször is előfordult, hogy este tisztán vettem le a gyerekről azt a ruhát, amit reggel ráadtam.

Kicsit gusztustalan poszt

Korántsem állítom, hogy beszél a gyerek, de annyi mindent mond, hogy khm, mi bizony verbálisan kommunikálunk otthon. Az is igaz, hogy nem túlságosan összetett dolgokkal bombáz agyilag, már amennyiben igaznak vesszük, hogy a gondolkodás alapfeltétele a nyelv, nem valami kifinomult a gyermek, de próbálkozik legalább.

Gyönyörű gyermek

Csak mert lassan már azt sem tudjátok, kiről írok itt állandóan. Így néz ki mostanában Borbálka. Tudunk-e gyereket növeszteni?

Írok magamról hét dolgot

Ez most itt egy játék.

Nadrágkérdés

Azt hiszem, már említettem, hogy végtelenül optimista vagyok, tegnap is éppen hajtottam a gyereknek a hintát agyhalott* módon, közben azon örömködtem magamban, hogy lehet, hogy aznap négy helyett csak kettő nadrágot fog elhasználni a ded. Ilyeneken gondolkozom mostanában. Ki is dolgoztam a stratégiát: a bölcsibe menős, egyben udvaron játszós gatya ezúttal megúszta, nem fogja a kosz, úgyhogy jó még a játszótérre is. A bölcsiben bent játszósnak már mindegy, a kifordított bodyba csomagolva kellett hazahozni, úgy potyogott belőlük a cékla, de az otthoni tiszta gatya szintén jó állapotban van még, megtakarítjuk azt is, úgyis recesszió van, banktéren meg érintettek vagyunk.

Még nincs címe poszt

Bámulatos, ugrásszerű fejlődést mutat Borcsika szociálisan, amióta bölcsibe jár. Napi átlag két új szóval rukkol elő, ilyen hasznosakkal, mint például matrica, csillag, vagy gyík. Az abszolút sláger a Hanka, ezt napi több órán át hallgatjuk. Hankával a játszótéren találkoztak és egy percet se játszottak együtt, hiába, a gyermeki lélek kifürkészhetetlen, attól tartok, a szó hangalakja tetszett meg neki, vagy mi. Aztán van a mama, ami egyszerre jelent Micimackót, Malackát, Nagymamát és ennivalót. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a matricát se tudja kimondani, hanem helyette azt, hogy cica, ez pedgi szintén jelenti a katicát, a matricát és a cicát. De a szövegkörnyezetből azért mindig rájövök, hogy mire gondol éppen. Kommunikálunk, na.

Star Wars

Rövidesen bölcsőde rajongó és függő vált belőlem, azért van annak egy bukéja, amikor délben egy megebédeltetett (nem nekem kell letrutyiznom az etetőszéket és két négyzetméteres környékét, meg a gyereket), megkakiltatott (nem nekem kell szart törölni) és alaposan megjátszatott, szörnyen álmos (délután háromig alvó) gyereket kapok vissza minden déli tizenkettőkor.

Praktikus dolgok

Na most azon túl, hogy jól detektálhatóan boldog vagyok, mint aki frissházas asszonyka (soha egy percre se bántam meg, hogy hozzámentem), ejtsünk szót a dolog praktikus oldaláról is.

Lelkem nőtt, vagy mi van már?

Mostanában, ha nem valamelyik bútor tetején egyensúlyozik éppen, akkor bölcsiben van a kis szőke. Mint például most is, a gondozónő kézenfogta, gyere Borcsi, anyuka búcsúzzon el tőle, délben találkozunk. Az én kisbabám meg felvette azt a kontemplatív arckifejezést, amit akkor szokott, amikor a h.ujjú apuka viszi el. Nem tiltakozik, nem izgatott, semmi, csak néz nyugodtan a hatalmas szemeivel.

Bölcsis gyerek

Végülis praktikus dolog ez a bölcsőde, amióta Borcsika odajár, nem nekem kell a trutyit levakarni az etetőszékről/alól naponta háromszor. Hanem már csak egyszer, de azt is kulturáltan helyezi oda, mert figyel, tanul, intelligens kisgyerek, a miénk.

Szokás kérdése

Ez most nem lesz egy vidám poszt.

Biliprojekt

Családi nyomásra vettem egy bilit. Természetesen azt képzeltem, hogy majd az én gyerekem megmutatja, ráültetem, mondom neki szép tagoltan, szabatos magyar nyelven, egyszerű szavakkal, hogy Borcsikám, ide pisilj, és majd ő akkor oda fog. Aztán mégse, de én nem türelmetlenkedek, pedig már vagy egy hete próbálkozunk.

Nike Budapest Félmaraton (a keresők kedvéért)

Láttam tegnap futni a férjemet, gondoltuk, épp időszerű, hogy megnézzem, mivel foglalkozik reggelente. Mert eddig ez nekem nem volt egyértelmű, fölvette a szép futóruhát meg a világítós zöld futócipőt, meg még magára helyez ezt-azt, nem részletezem, úgysem értenénk, kilép az ajtón, aztán cirka egy óra múlva be. És itt van a kutya elásva: sose liheg. Azt állítja ilyenkor, hogy lefutott 5-10 kilométert, de szerintem csak bekente magát tesztoszteron tusfürdős vízzel, hogy csússzon és legyen valami nyom, de ez engem nem győzött meg, mert tudom magamról, hogy ha én nekiiramodok a busz után, akkor utána még a térdkalácsomon át is levegőt próbálok venni. Ő meg nem liheg, mondom, legfeljebb laposabban néz, amit a magam részéről elkönyveltem a fáradtság jelének, egyéb híján.

Munkafront

Felhívott a főnököm, lennék szíves elgondolkodni egy feladaton, amit a megbízó testált rá(nk, a kvázi csapatunkra) ma reggel. Aztán felvázolta az aktuális helyzetet.

A férjem

És valóban minden alkalmat megragadok, hogy kimondhassam: a férjem, tegnap is voltunk a piacon, egy idős paraszt néni kínálgatta a spenótját a "babónak", vettem tőle, ő meg jól megdícsért, hogy milyen rendes neve van ennek a gyereknek, legalább nem kell előtte hosszan gondolkozni, ha meg akarja szólítani az ember. Aztán megérdeklődte, hogy van-e jó férjem, mondtam van jó férjem, hogy ne volna. Rendes ember-e? Nagyon rendes, mondom, jó ember a férjem. Jaj, de boldog lehet maga fiatalasszony, mondja a néni, vagyon szép kisleánkája, rendes férje. Igen, nagyon boldogan élünk a férjemmel, válaszolom. De ugye maguk rendesen meg vannak esküdve, borzasztó világot élünk, vannak emberek ma már, akik csak összeállnak, mint a lovak. Ó, mi vagyunk csak igazán összeházasodva a férjemmel, válaszolom neki.

Just married

Csak úgy mellékesen megjegyzem, hogy itt, az admin felületen (amikor a blogger ír), a felső fekvő banneren gyakorta megjelenik az a szó, hogy "Borgála", ami fölött újra és újra elmerengek, hogyan hibázhatták el azt, hogy "Borbála". Aztán mindig rájövök, de akkor már késő, hülyén érzem magam.

Egyesült

Van az a jelenet az Angyalok városában, amikor Meg Ryan megkérdezi a szerelmét, hogy mi is a vezetékneve, de mivel ő egy angyal, hát nincs neki, ezért némi gondolkodás után, mivel a konyhaszekrény előtt állnak, azt válaszolja, hogy Pohár. Meg Ryan pedig angyali mosollyal az arcán próbálgatja: Pohár és Pohárné. Na, hát így vagyunk mi is, csak mi tényleg.

Megint BKV, mint Mátyás király és az okos lány

Lassan kissé fixálódok BKV-gyalázásilag, nem tehetek róla, ma is szembesültem.

Utolsó napok

Alkotói válságba kerültem, de nem azért, mintha nem tudnék miről írni, vagy ilyesmi, csak időm sincs nagyon meg megfogalmazni se tudom ütősen mostanában amit akarok, pedig tart a királyság, voltunk Balatonon, kiscsákó nagyon élvezte, úgy futott be a vízbe a meztelen seggével, mintha se a közeg, se a hőmérséklet nem változna, ahol föld és víz összeér.

Hogy örüljetek...!

Kimondottan rajongóknak.

Kreatív blogger

Katity azt mondta, kreatív vagyok, igyekszem úgy tenni, tényleg, ezentúl, köszönöm a megtiszteltetést.

Örömboldogság 1.

Most, hogy a mézesheteinket éljük a Pével, gondoltam, szabadságra megyek.

Ez most úgy van, hogy egészen az esküvőnkig mézesheteink lesznek, aztán meg folytatódnak a másikig, a szabadság meg, mivel nem dolgozom, hát az nem olyan nehéz. Úgyhogy minden nap csinálunk valamit, amit a dolgos hétköznapokon nem, tegnap például befontam a Borcsi haját.

Velence

Már megint nagyon rossz volt nekünk, életünk egy vesszőfutás. Ezt egyébként gyakran szoktuk ismételgetni, mintegy álcából, mer' a helyzet inkább az, hogy pofátlanul jó nekünk. Most meg az volt, hogy elvitt engem a Pé Velencébe. Il.veneziano. Borbálkára meg Nagyanyó vigyázott addig, szerintem épp ideje volt, úgyis unja már a képemet szerintem, mármint a gyerek, 16 hónapja mindennap.

Beilleszkedési zavarok

Eddig nem nagyon mertem senkinek sem elmondani, mert végülis ciki minden különcködés, nem véletlenül akarok én beilleszkedni minden áron és erőmmel, hogy az én gyerekemet még senki se kínálta meg savanyú cukorral. Pedig anélkül nem gyerek a gyerek, olyan ez, mintha az én gyerekem még sose ugrott volna fejest a kanapéról (nem), vagy nem kente volna szét a kakit az egész pelenkázón (de).

Családi ügyek

Voltam tegnap szülői értekezleten a bölcsiben, ha így halad az idő, maholnap azzal áll elém a gyerek, hogy mutassam meg, hogyan kell használni a slusszkulcsot, mert mennek Krakkóba a haverokkal.

Hadd fájjon, hagyom

A publicitásnak ezen helyéről is forrón csókoltatom dr. Vági Editet, de lehet, hogy nem ez a neve, a Zuglói Egészségügyi Szolgálatnál dolgozik, háziorvos. Hogy miután egy 15 hónapos, sikítozó gyerekkel végigvártam nála a sort, mint frissen költözött, még helyi orvos nélküli beteg (mert beteg), közölte, hogy ő degresszió alatt van, sok a betege, nem vállal. Meg se vizsgál, bocs.

Habcsók (akarok lenni mégis)

Az úgy volt, hogy Hosszúujjú apuka elvitte a kicsi gyermeket délutánra, és akkor én kiszabadultam egyedül, gyerek nélkül (na jó, előtte aludtam egy nagyot és magamtól ébredtem, semmi ráhatás meg izébizé), és bementem a városba, bár eleinte nem tudtam, hogy minek.

Gondolatok a kicsi gyermek nevelésével kapcsolatban

Most meg már az van, hogy a gyerekkel kézen fogva sétálunk az utcán, dacára annak, hogy nem tud járni.

Én most mindent bepótolok

Tulajdonképpen én most inget akartam vasalni a pasimnak míg alszik a gyerek, de rájöttem, hogy vasalt inge van még, olvasóm viszont nem sok marad, ha továbbra se írok ide hetekig egy huncut posztot se.